Udvarol!

Tegnap délelőtt itt volt nálunk Apa egyik asztalos ismerőse egy kis megbeszélésre. Találkozott ugyan már Csenge Vele, de mindig csak futtában. Ez a tény mégsem gátolta a mi kis hős szerelmesünket semmiben. Mikor már elköszönőben volt a "Tomi bácsi" kislányunk úgy döntött lépni kell: Odament hozzá, szorosan megölelte, majd kacérkodott még egy kicsit. A következő pillanatban odafutott hozzám, és
-Eccse fél! -Félsz, kicsim? -Igen! -Mitől félsz? -Eccse fél bácsi! :O -A bácsitól félsz??? -Igen! -A bácsitól nem kell félni! Erre Ő nagy vigyorral: -Eccse neeeeem FÉL!!!! :D És közben vigyorog! -Bácsi sze! -A bácsi szeret? -Igen! -És ezt a bácsi is tudja? -Nem! :$ -Akkor menj, és mond meg neki. Odafut: -Bácsi sze Eccse! Majd tovább vigyorog! :D